Titokban mindenki ragaszkodik az elnyűtt fehérneműhöz! Az alsónemű fogyóeszköz. Néha azonban foggal-körömmel ragaszkodunk egy-egy szerényebb küllemű, de roppant kényelmes darabhoz, hiába érezzük, hogy a legkevésbé sem szép vagy vágykeltő. Na de hogy áll mindehhez a partner, aki nemcsak a szárítókötélen, de néha rajtunk is felfedezi az ócska holmit?
A fehérnemű választással és vásárlással behatóbban foglalkozó, jobbára tudományos igényű összeállítások sosem mulasztják el kifejteni, hogy amellett, hogy az esztétika javára néha a komfortot áldozzuk fel, az egészségügyi kockázatok is számosak. Az állunkig felpolcolt, összeszorított mellektől a kelleténél szorosabb férfialsónadrágig végtelen a tiltólistás viseletek lajstroma – de szívre a kezet: hát melyikőnk hagyott már ott egy-egy parázna darabot pusztán azért, mert néhány “friss amerikai kutatási eredmény” szerint rendetlenkedő vérkeringést vagy bőrirritációt okozhat a Pamela Andersont – fénykorában – idéző alsónemű?
A titkos favoritok: A szép “alsóruházat” tehát nem mindig kényelmes, de igaz a fordítottja is: a kínain vásárolt négyszáz forintos tarka pamutbugyi a szívünk csücske, és hiába sorakozik mellette a fiókban a buja, fekete csipkéstől a testszínű tangán át a hófehér csúcskreációkig mindenféle divatos, puccos holmi, a kedvencet még akkor sem negligáljuk, ha az idő vasfoga már jócskán kikezdte. Bolyhos, fakó, és a kritikus helyeken már igazán csak a szentlélek tartja össze – “kategóriájának” igazi vesztese. Hiába. Hetente legalább egyszer, sűrű sóhajtozások közepette, akkor is felvesszük nagy titokban… A teljes cikk itt olvasható.